Egy szaxofon, néhány kotta, egy kis erősítő – és egy pillanat alatt egészen más hangulata lett a fonyódi délutánnak. A zenepavilonnál szombaton egy mindössze 14 éves fiatal zenész, Amy játszott, akivel muzsikálás közben mi is beszélgettünk egy kicsit.
A Pusztakovácsiból származó Amy jelenleg Londonban él és tanul, a nyári magyarországi tartózkodása alatt azonban a hangszereit sem hagyta otthon. Szaxofonon és fuvolán is játszik, és néhány nappal korábban Keszthelyen is hallhatta őt a közönség, ahol többek között Monti híres Csárdását szólaltatta meg.
Fonyódon ezúttal a Vígadó téren állította fel a kottatartóját, és hamarosan megszólalt a szaxofon is. A járókelők közül többen megálltak egy-egy pillanatra – mi pedig arra is kíváncsiak voltunk, ki az a fiatal lány, aki ilyen természetességgel áll ki zenélni az emberek elé.
Egy rögtönzött fonyódi duó is született
A délután ráadásul tartogatott még egy kedves meglepetést. Néhány szám erejéig Amy egyszemélyes produkciója duóvá alakult, amikor egy fonyódi kislány, Anna is csatlakozott hozzá.
A két lány közösen is eljátszott néhány számot, és Anna fiatal kora ellenére ügyesen helytállt a nála idősebb és jóval több zenei tapasztalattal rendelkező Amy mellett.
Mindketten meglepő magabiztossággal állnak közönség elé, és a zene iránti lelkesedésükben is könnyű felfedezni a közöset. Így talán nem túlzás azt mondani: ennek a rögtönzött fonyódi duónak még lehet folytatása.
Londonban is komolyan foglalkozik a zenével
Amy Londonban a nagy múltú Royal College of Music (RCM) egyik kurzusára jár, ahol a jazz-szaxofon világával is komolyabban foglalkozhat.
Az intézmény fiatal muzsikusok számára működtetett Junior Departmentje 8 és 18 év közötti tehetséges zenészek képzésével foglalkozik. A programban az egyéni hangszeres oktatás mellett kamarazene, zeneelméleti és zenei készségfejlesztés, valamint különböző együttesekben való játék is helyet kap. A választható egyéni tanulmányok között külön szerepel a jazz-szaxofon, az intézményben pedig jazzegyüttesek is működnek.
A Royal College of Music Junior Department oktatói között külön klasszikus szaxofon- és jazz-szaxofon-tanár is szerepel, vagyis a két irányt önálló területként kezelik.
Mindez azért érdekes, mert Amy játékában is találkozik többféle zenei világ. A klasszikus daraboktól a jazzig, sőt a musicalek zenéjéig sok minden érdekli – beszélgetésünk közben is hamar a zene lett az egyik központi téma.
Saját jazz-zenekara is van Londonban
Amy ráadásul nemcsak egyedül zenél. Londonban tagja egy fiatal lányokból álló jazz-formációnak, a MalteserZ Jazz Bandnek is.
A zenekar saját bemutatkozása szerint egy feltörekvő, kizárólag lányokból álló londoni jazzbandáról van szó, amely meglehetősen széles repertoárból válogat: Herbie Hancock zenéjétől egészen Blu Cantrell dalaiig terjed az a zenei világ, amelyből merítenek.
Ez már jóval több annál, mint amikor valaki egyszerűen megtanul egy hangszeren játszani. A közös zenélésben figyelni kell egymásra, alkalmazkodni kell a többiekhez, és a jazzben különösen fontos szerepet kap a ritmusérzék, a zenei kommunikáció és az improvizáció is.
Mit jelent számára Magyarország?
Amyvel azonban nemcsak a zenéről beszélgettünk.
Arra is kíváncsiak voltunk, milyen érzés számára Magyarországon lenni, mennyire érzi itt magát otthon, és mit jelent számára az az ország, ahonnan származik, miközben életét már Londonban éli.
Egy 14 éves fiatal esetében különösen érdekes ez a kettősség. Az egyik oldalon ott van London, az iskola, a Royal College of Music kurzusa, a zenekari próbák és egy egészen más kulturális környezet, a másikon pedig Magyarország, a családi és személyes kötődések, valamint azok a helyek, ahová időről időre visszatér.
Beszélgetésünkben ezért az „otthon” kérdése mellett a zenei kultúra és a musicalek világa is szóba került. Amy számára pedig talán éppen a zene az, ami könnyedén átjárhatóvá teszi ezt a két világot.
Néhány nap alatt Keszthely és Fonyód közönségét is megszólította
Keszthely után szombaton már Fonyódon került elő a szaxofon. Nem nagyszínpadon, reflektorok és komoly koncerttechnika között, hanem sokkal közvetlenebb környezetben, a színpad előtt a téren.
És talán éppen ettől volt szerethető az egész.
Az ember elsétál a Balaton-parton, egyszer csak meghallja a szaxofon hangját, majd néhány méterrel arrébb meglát egy mosolygós, 14 éves lányt, aki Londonból érkezett, és egyszerűen azért játszik, mert szeret zenélni.
Aztán egyszer csak mellé áll egy kislány, és néhány percre minden országhatár és nyelvi különbség jelentőségét veszti. Marad a dallam, a ritmus és két fiatal, akiknek nem kellett közös nyelvet keresniük – mert már eleve volt nekik egy: a zene.
Hogy Amy zenei útja merre vezet majd tovább, azt ilyen fiatalon természetesen korai lenne megjósolni. Az azonban már most látszik, hogy a zenét komolyan veszi: tanul, több hangszeren játszik, zenekarban muzsikál, és közönség előtt is bátran megszólaltatja a szaxofonját.
