Mintegy 230–250 kilométert tesz meg gyalogosan, öt napra elosztva Balogh István, aki immár második alkalommal járja körbe a Balatont. Ráadásul nem a megszokott túraútvonalakon halad: lehetőség szerint közvetlenül a vízparton, sok helyen pedig a tó visszahúzódó vize által szabaddá vált medrében gyalogol. Útjának célja nem pusztán a sportteljesítmény, hanem az is, hogy felhívja a figyelmet a Balaton egyre aggasztóbb vízutánpótlási helyzetére. Fonyódon, a kikötőben találkoztunk vele, ahol tapasztalatairól és lehetséges megoldásokról beszélgettünk.
A déli parton alig találkozott vízzel teli befolyókkal
Balogh István szerint a Balaton jelenlegi alacsony vízállása önmagában is figyelmeztető jel, de még aggasztóbbnak tartja, amit a tavat tápláló vízfolyásoknál tapasztalt.
Elmondása szerint a déli parton szinte valamennyi árok és kisebb vízfolyás kiszáradt, vagy legalábbis nem juttat érdemi mennyiségű vizet a tóba.
Egyetlen jelentősebb, látható vízhozamú befolyóval találkozott Balatonmáriafürdő térségében. Hozzátette, hogy ennek vízhozamához a Balatonújlaknál bevezetett tisztított szennyvíz is hozzájárul. Fonyódnál, a Pogányvölgyi-vízfolyásban szintén található víz, de megfigyelése szerint az már nem jut el folyamatosan a Balatonig.
Az északi parton valamivel kedvezőbb helyzettel találkozott: ott több olyan vízfolyást is látott, amely még ténylegesen táplálja a tavat.
Úgy véli, a probléma súlyosságát különösen jól mutatja, hogy a déli parton a víz visszahúzódása miatt nagy területek váltak szabaddá. Az északi part meredekebben mélyülő szakaszain ugyanekkora vízszintcsökkenés jóval kevésbé látványos.
Vissza kellene tartani és hasznosítani a vizet
A túrázó nemcsak a problémákra szeretné felhívni a figyelmet, hanem lehetséges megoldásokat is keres. Első Balaton-kerülése óta számos ismerősével és szakemberrel beszélgetett a vízgazdálkodás kérdéseiről.
Az egyik felvetése a régi, ma már használaton kívüli vízműkutak hasznosítása. Mint mondta, tudomása szerint a Balatonból több helyen, például Fonyódnál és Balatonőszödnél is vesznek ki vizet vízellátási célokra. Eközben egyes korábbi kutak már nem üzemelnek.
Szerinte érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezek közül néhány átadható-e az önkormányzatoknak, amelyek például öntözésre vagy más kommunális célokra használhatnák az így rendelkezésre álló vizet, csökkentve ezzel a Balatonból történő vízkivétel szükségességét.
Egy másik fontos kérdésnek a tisztított szennyvíz hasznosítását tartja.
Példaként említette a balatonlellei szennyvíztisztító telepet, ahonnan elmondása szerint naponta több ezer köbméter tisztított víz távozik a Balatontól távolabbi vízfolyások irányába. Felvetette, hogy megfelelő tisztítás és ellenőrzés mellett érdemes lenne megvizsgálni ennek a vízmennyiségnek a Balaton vízrendszerébe történő visszavezetését.
Tisztában van azzal, hogy mindez szakmai vizsgálatokat, műszaki fejlesztéseket és megfelelő vízminőség biztosítását igényelné. Ugyanakkor úgy gondolja, a jelenlegi helyzetben már ezeket a lehetőségeket is komolyan mérlegelni kellene.
Ami 2003-ban még működött, ma már nem biztos, hogy elegendő
Beszélgetésünk során természetesen szóba került a Balaton 2003-as, rendkívül alacsony vízállása is.
Balogh István emlékeztetett rá, hogy akkor a tó vízszintje még a mostaninál is alacsonyabb volt, később azonban helyreállt. Csakhogy szerinte azóta jelentősen megváltoztak az időjárási körülmények.
A kétezres évek elején még gyakoriak voltak a havas telek, amelyek során a tavaszi hóolvadás jelentős vízmennyiséget juttatott a Balaton vízgyűjtő területére. Az utóbbi években viszont egyre ritkább a tartós hótakaró, a nyarak forróbbak, a párolgás pedig jelentős vízveszteséget okoz.
Éppen ezért kételkedik abban, hogy a természet a következő szezon kezdetéig önmagában képes lesz pótolni a hiányzó vízmennyiséget.
Hangsúlyozta: nem pusztán egy-egy száraz időszakról van szó, hanem egy olyan hosszabb távú változásról, amelyre a Balaton környékének is fel kell készülnie.
Napi több mint 50 kilométer gyalog
A figyelemfelhívó vállalkozás komoly fizikai teljesítmény is. Balogh István öt gyaloglós nap alatt tervezi teljesíteni a mintegy 250–260 kilométeres távot, ami naponta több mint 50 kilométer megtételét jelenti.
A túra szakaszait a munkájához és a közlekedési lehetőségekhez igazítja. Vonattal, hajóval és komppal jut el az egyes szakaszok kezdőpontjára, majd a gyaloglás befejezése után hazautazik. Így a teljes tókerülést nem feltétlenül öt egymást követő napon teljesíti.
Mint mondta, a szervezés sem egyszerű: össze kell hangolni a közlekedési menetrendeket, a munkát és a tervezett napi távolságokat.
A part mentén haladva ugyanakkor olyan helyeket is megfigyelhet, amelyek az utakról vagy a megszokott sétányokról kevésbé láthatók. Tapasztalatait fényképekkel is dokumentálja.
A túra végén szeretné összegezni megfigyeléseit, és azokat a térség országgyűlési képviselőihez is eljuttatni.
Nemcsak a döntéshozóknak, mindannyiunknak van feladata
Balogh István szerint a Balaton vízgazdálkodása nem kizárólag állami vagy önkormányzati feladat. A környéken élők is sokat tehetnek azért, hogy a rendelkezésre álló vízzel felelősebben gazdálkodjunk.
Külön felhívta a figyelmet arra, hogy egyes ingatlanoknál a csapadékvizet szabálytalanul a szennyvízcsatornába vezetik. Ez nagyobb esőzések idején indokolatlanul terheli a szennyvízelvezető rendszert, miközben az összegyűlő csapadék helyben is hasznosítható lenne.
Fontosnak tartja az árkok karbantartását, a csapadékvíz helyben tartását, valamint azt is, hogy az önkormányzatok és a lakosság egyaránt nagyobb figyelmet fordítsanak a vízmegtartásra.
Üzenete egyszerű: meg kell változtatnunk a vízhez való hozzáállásunkat. Nem tekinthetünk többé úgy rá, mintha korlátlan mennyiségben állna rendelkezésünkre.
A Balaton körbegyaloglásával ezért nemcsak a tó mai állapotát szeretné megmutatni, hanem beszélgetést is kezdeményezne arról, hogy mit lehet tenni a jövőjéért.
Mert bár a Balaton vízszintje korábban is jelentősen ingadozott, a változó éghajlati körülmények között egyre fontosabb kérdés, hogyan őrizhetjük meg a tó vízkészletét a következő évtizedekben.
Megjegyzés: A vízfolyások állapotára és a vízgazdálkodási lehetőségekre vonatkozó megállapítások Balogh István személyes megfigyeléseit, illetve javaslatait tükrözik. Az egyes műszaki megoldások megvalósíthatósága szakmai vizsgálatot igényel.
