Egy pillanat Fonyódból – Sándor Róbert grafikus szemével a Balaton
Van, aki fényképezőgéppel, más ecsettel próbálja megőrizni a balatoni pillanatokat. Sándor Róbert grafikus ceruzával és papírral indul útnak. Nyarait Fonyódon tölti, az itt készült rajzaiból pedig mára önálló kiállítás született a Szaplonczay Kávéházban. A helyszínen beszélgettünk arról, miért nem helyettesítheti számára a fénykép a személyes látványt, hogyan őrizhet meg egy rajz olyasmit is, ami időközben eltűnik, és hogyan fér meg egymás mellett életében a tervezőgrafika és a vadállatok művészi ábrázolása.
Sándor Róbert hosszú ideje tölti nyarainak egy részét Fonyódon. Általában egy-két hétre érkezik, és bár ez számára elsősorban a kikapcsolódás időszaka, a rajzolást ilyenkor sem teszi félre.
„– Ha két hétre kiszakadok a hétköznapokból, akkor is hiányzik a rajz. A látvány pedig itt gyönyörű. Ilyenkor lemegyek a partra vagy feljövök a dombra, és nagyjából egy óra alatt elkészül egy skicc, egy úti rajz „– meséli.
Az évek során ezekből a fonyódi vázlatokból tekintélyes gyűjtemény született. Egy részük most először került igazán „haza”: Sándor Róbert úgy érezte, azoknak is meg kell mutatnia őket, akik pontosan ismerik a rajzokon szereplő helyeket, fákat, balatoni panorámákat.
Amit a szem lát, azt a fénykép már nem adja vissza
Első pillantásra adná magát a megoldás: lefotózni a tájat, majd később, kényelmes körülmények között elkészíteni a rajzot. Sándor Róbertnél azonban ez nem működik.
A fonyódi képek szinte kivétel nélkül ott, a helyszínen születnek.
„– Megtehetném, hogy lefotózom, és otthon rajzolom meg, de teljesen mást ragad meg a szem, mint amit később a fényképen látok. Amikor ott állok a helyszínen, a szemem felállít egy sorrendet: melyek a fontos elemek, melyek a meghatározó vonalak. A fotón ez már elveszik.”
A háromdimenziós tér síkká válik, a fényképen minden egyszerre kerül a néző elé. A helyszínen azonban az alkotó maga dönti el, mi marad hangsúlyos, és mi válik másodlagossá.
Egy fa törzse, a Balaton vonala, egy jellegzetes fonyódi részlet előrébb kerülhet, így a rajz nem egyszerű másolata annak, amit az ember lát, hanem annak a pillanatnak a személyes lenyomata.
Időtlen tájak – és egy fa, amely már csak a rajzon él
Sándor Róbert szerint ezek a rajzok egyszerre pillanatképek és mégis időtlenek.
A fonyódi hegy öreg, göcsörtös tölgyfái vagy éppen a jellegzetes fenyők évtizedek, akár egy évszázad óta a táj részei. A Balaton látványa szintén generációkon átívelő élmény.
Az egyik ilyen történet egy hatalmas, öreg fűzfához kötődik, amely az egyik alsóbélatelepi strandon állt. A környéket ismerők számára ikonikus fa volt, Sándor Róbert pedig nagyjából tíz éve le is rajzolta.
Később egy vihar elpusztította, már nincs ott, ahol generációk láthatták, a grafika azonban megőrizte.
És a beszélgetés ezen pontján különös módon szinte maga az élet írt új jelenetet a történethez.
Miközben éppen az öreg fűzfáról beszélgettünk a Szaplonczay Kávéházban, félbe kellett szakítanunk az interjút: egy érdeklődő érkezett a kiállításhoz. Néhány perc múlva kiderült, hogy a látogató éppen ennek az egykori fonyódi fűzfának a képét választotta, és meg is vásárolta annak egyik nyomatát.
Az eredeti marad, a nyomat hazavihető
A kiállításon látható eredeti grafikák nem eladók. A művekből azonban prémium minőségű giclée nyomatok készülnek.
A különleges eljárással előállított nyomatoknál a papír és a festék minősége egyaránt a hosszú távú megőrzést szolgálja. Az egyes grafikákból mindössze kis példányszámú, limitált sorozat készül, a lapokat Sándor Róbert egyenként aláírja és sorszámozza.
A nyomatok a kiállítás helyszínén, illetve online is elérhetők.
A Szaplonczay Kávéházban rendezett tárlat fogadtatása már a kezdetektől pozitív volt.
–„ Már amikor feltettük a képeket a falra, az emberek rögtön észrevették, hogy valami új került a kávézóba. Nagyon kedves visszajelzéseket kaptam, beszélgettünk a látogatókkal, többen vásároltak is. Volt, aki itt választott képet, más később az interneten keresztül keresett meg „– mondja.
A kiállítást Erdei Barnabás, Fonyód polgármestere nyitotta meg, aki később egy különleges módon is továbbírta az egyik grafika történetét. A Fonyódi Könyvfesztivál vendégeivel – írókkal, költőkkel, publicistákkal és más ismert közéleti szereplőkkel – aláíratta Sándor Róbert egyik munkáját.
A grafikus számára meglepetés volt, amikor meglátta a sok ismert név aláírását saját rajzán.
– „Nagyon jól nézett ki, ahogy tizenöt-húsz aláírás ott volt a grafikán. Meglepett, de nagyon örültem neki. Jó érzés, hogy egy kép ilyen módon is tovább tud élni.”
A fonyódi tájképek valójában egy mellékszál
A balatoni rajzok alapján könnyen hihetnénk, hogy Sándor Róbert munkásságának középpontjában a tájábrázolás áll. Pedig éppen ellenkezőleg: a fonyódi sorozat inkább különleges mellékszál az életművében.
Képzőművészeti munkáinak egyik legfontosabb témája pedig már mintegy harminc éve a vadon élő állatok világa.
Munkái nemzetközi kiállításokra is eljutottak, több alkotása szerepelt külföldi pályázatok döntőiben és tárlatain.
A fonyódi azonban különleges mérföldkő: ez Sándor Róbert tizedik önálló kiállítása. (a kiállítás szeptember végéig látható a Szaplonczay Kávéházban)
Egyfajta mini jubileum – ráadásul az eddigiektől eltérő témával. Korábbi tárlatain elsősorban vadállatokat ábrázoló munkák és karikatúrák szerepeltek, a tizediken viszont Fonyód és a Balaton került a középpontba.
Bölények, erdők és a hiteles mozdulat
A vadállatok ábrázolásánál más módszerre van szükség, mint egy balatoni táj esetében.
Egy fa vagy egy panoráma „megvárja” az alkotót. Egy szarvas, bölény vagy hiúz aligha.
Sándor Róbert ezért a természetben végzett megfigyelés mellett rengeteg előtanulmányt készít. Jár erdőkbe, vadasparkokba és állatkertekbe, ahol mozdulatokat, anatómiai részleteket, testtartásokat figyel meg és rajzol le.
Különösen közel állnak hozzá az európai bölények. Az Őrségi Nemzeti Parkban szerzett személyes élményei nyomán több bölényes munkát is készített, és rajzaival a faj bemutatásához kapcsolódó ismeretterjesztő anyagok létrejöttében is közreműködött.
A vadállatos képeknél számára alapvető követelmény az anatómiai hitelesség.
Ehhez nagyon korán kezdett alapokat szerezni. Már hatéves korától rajzi képzésekre járt, később a zebegényi nyári szabadiskolában is tanult, majd művészeti középiskolában folytatta tanulmányait. Fiatalon ismerte meg Szunyoghy András grafikusművészt, akinek állatanatómiai munkássága és könyvei nagy hatással voltak rá. Egyetemi évei alatt preparátumok tanulmányozásával is mélyítette anatómiai ismereteit.
– „Nagyon fontos számomra, hogy anatómiailag helyes legyen az állat. Lehet egy kép bármilyen látványos vagy művészi, ha az állat rosszul van megrajzolva, az azonnal feltűnik.”
Az erdei megfigyelések során készült gyors skiccek ezért sokszor csak az első lépést jelentik. Egy mozdulat, egy testtartás vagy egy anatómiai részlet később egy sokkal részletesebb mű alapjává válhat.
Tervezőgrafika és szabadkézi rajz.
Megrendelői munka és képzőművészet. Első pillantásra két külön világ, Sándor Róbert számára azonban éppen együtt alkotnak egészet.
– Rajzolás vagy grafika nélkül nem tudnám jól érezni magam. Erre készültem egész életemben. Ha megpróbálom elképzelni, mi mást csinálnék helyette, igazából nem jut eszembe semmi.
Azt mondja, különös szerencsének érzi, hogy a tervezőgrafikát és a szabadkézi alkotást egyaránt szereti. A vadállatos munkáival elsősorban a természet sokszínűségét és az élővilág iránti csodálatát szeretné továbbadni. Számára az a jó állatábrázolás, amelynél a néző nem egyszerűen egy képet lát a falon. Hanem szinte úgy érzi, hogy maga az állat került közelebb hozzá. A most kiállított grafikákkal is ez a helyzet, csak ott nem egy bölény, egy szarvas vagy egy hiúz költözik be a kép által valakinek az otthonába, hanem egy darabka Fonyód: egy öreg fa, néhány jellegzetes vonal, a Balaton, egy nyári délután – és egy pillanat, amelyet valaki egyszer leült a helyszínen, és ceruzával papírra zárt.
Fotó: Hársházi-Tóth Emese, Kajetán Jácint
Sándor Róbert alkotói weboldala: www.sakaldesign.hu
