Harminckét nap, több mint kétszáz kilométer, megszámlálhatatlan simogatás és találkozás. Koszonits Bettina és Foki szeptember 24-én visszaérkezett Balatonalmádiba, és ezzel bezárult a Balaton körüli útjuk. Ami utánuk maradt, azonban jóval több egy különleges túra emlékénél.
Augusztus 24-én egy 17 éves lány, egy két és fél éves törpeszamár és Bettina édesapja, Koszonits Tibor indult el Balatonalmádiból. Előttük állt egy teljes Balaton-kör, nagyjából 200–215 kilométerrel, számos előre egyeztetett találkozással és legalább ugyanennyi kiszámíthatatlan helyzettel.
A vállalkozás már első hallásra is figyelemfelkeltő volt. Szamárral körbegyalogolni a Balatont önmagában sem hétköznapi teljesítmény, Bettináék azonban kezdettől hangsúlyozták: nem rekordot szeretnének felállítani. A túra valódi célja az volt, hogy minél több emberhez eljusson a felelős állattartás és a bajba jutott állatok megsegítésének üzenete.
Ebben pedig Foki bizonyult a lehető legjobb „nagykövetnek”.
Ahol Foki megjelent, ott rögtön megállt az élet
A páros településről településre haladt a Balaton körül. Alsóörs, Csopak, Zánka, Révfülöp, Badacsonytomaj, Szigliget és Keszthely után a déli part következett. Iskolások, óvodások, idősek és családok várták őket, Foki körül pedig szinte mindenhol pillanatok alatt kisebb tömeg alakult ki.
A túra egyik legmeghatóbb találkozása egy idősotthonban történt. Egy idős asszony Foki láttán elsírta magát, mert a törpeszamár régen elfeledett gyermekkori emlékeket idézett fel benne. Ez a néhány perc talán többet mondott az egész út lényegéről, mint bármilyen előadás: egy állat jelenléte képes emlékeket előhívni, mosolyt csalni az arcokra és egymáshoz közelebb vinni az embereket.
Foki azonban nemcsak szeretetet kapott. Bettina minden találkozást igyekezett arra is felhasználni, hogy beszéljen a szamarakról, az igényeikről és az állattartással járó felelősségről. Arról, hogy a szamár nem igénytelen és nem egyszerűen makacs, hanem intelligens, érzékeny, saját személyiséggel rendelkező állat.
Az út végén közzétett összegzés szerint a túra és a hozzá kapcsolódó programok során közel tízezer gyermekhez jutott el az állatvédelem üzenete.
Fonyódon és Bogláron mi is találkoztunk velük
A Helló FONLine olvasói különösen közelről követhették Foki és Bettina történetét.
Szeptember 11-én Fonyódon, a Fácános Palánkvárnál várták őket a családok és az érdeklődők. Két nappal később Balatonbogláron, a Nemzeti Kézilabda Akadémia környékén és a kollégiumnál találkozhattak velük az emberek. Mi is ott voltunk, és saját fotógalériában mutattuk meg azokat a pillanatokat, amelyekből azonnal érthetővé vált Foki népszerűsége.
A gyerekek sorban álltak, hogy megsimogathassák, a felnőttek kérdeztek, közös fényképek készültek, Foki pedig türelmesen állt a figyelem középpontjában. Nem kellett hangos műsor vagy látványos díszlet: elég volt egy barátságos törpeszamár és egy fiatal lány, aki őszintén hitt abban, amiért elindult.
Balatonboglár után Balatonlelle, Zamárdi és Siófok következett. A fogadtatás mindenhol hasonló volt: mosolyok, simogatások, érdeklődő kérdések és sok-sok szeretet.
Nem volt minden nap könnyű
Egy ilyen hosszú út természetesen nemcsak kedves találkozásokból állt. Voltak fárasztó szakaszok, változó időjárási körülmények és olyan napok is, amikor nehéz volt újra elindulni.
Bettina az északi parton megbetegedett, ezért néhány napra bátyja, Koszonits Patrik vette át Foki vezetését. A túra azonban nem szakadt félbe. Bettina visszatért, és folytatta az utat.
Foki tempója közben mindvégig elsőbbséget élvezett. Ha pihenni szeretett volna, megálltak, a napi távokat pedig az állapotához igazították. Éppen ez adott hitelességet a küldetésüknek: miközben a felelős állattartásról beszéltek, a gyakorlatban is megmutatták, mit jelent az állat szükségleteit a teljesítménynél fontosabbnak tekinteni.
Egy korábbi szamártúrából nőtt ki az alapítvány
Bettina bátyja, Koszonits Patrik 2024-ben Füles nevű szamarával gyalogolt Ásotthalomról Mosonmagyaróvárra. Az akkori adománygyűjtő út egyik célja egy szamármentő hely létrehozása volt.
Ebből nőtt ki az Ott vagyunk már? Állatvédelmi Alapítvány, amely Himod és Kisfalud között működtet farmot. A szervezet bajba jutott szamarakat ment, gondoz, majd – amikor erre lehetőség nyílik – megfelelő és ellenőrizhető új otthont keres nekik. A farmon a szamarak mellett más mentett állatokról is gondoskodnak.
Bettina már 15 évesen szeretett volna hasonló útra indulni, édesapja azonban azt kérte tőle, hogy előbb fejezze be az iskolát. Két évvel később, immár lovász végzettséggel vágott neki a saját kihívásának.
„Ott vagyunk már?” – most már igen
Az utolsó szakasz szeptember 24-én Balatonfűzfőről indult. Az utolsó mintegy négy kilométerre bárki csatlakozhatott hozzájuk, így Foki és Bettina már követőikkel együtt érkezett vissza Balatonalmádiba.
A cél a Balatoni Bringakörút nulladik kilométerkövénél volt – pontosan ott, ahol 32 nappal korábban elkezdődött a történet.
Foki és Bettina népszerűségének titka valószínűleg éppen az egyszerűségükben rejlik. Nem akartak többnek látszani annál, amik: egy fiatal lány és egy szamár, akik napról napra haladtak előre. Közben pedig bebizonyították, hogy egy kedves találkozás, egy simogatás vagy egy őszintén elmondott történet néha többet ér minden hangos kampánynál.
A balatoni kör bezárult. A szamármentés munkája azonban nem ért véget – és aligha ez volt az utolsó alkalom, amikor Fokiról és Bettináról hallottunk.
Így támogatható az alapítvány munkája
Az Ott vagyunk már? Állatvédelmi Alapítvány nyilvánosan közzétett bankszámlaszáma:
Bankszámlaszám: 11600006-00000002-01305928
IBAN: HU40 1160 0006 0000 0002 0130 5928
Foki mindennapjai, az alapítvány munkája és az újabb mentések az Ott vagyunk már? Állatvédelmi Alapítvány Facebook-oldalán is követhetők.
